nagywouk

Az amerikai haditengerészet 1980. szeptemberében a hivatali titoktartás alól feloldott iratai között akadt egy, ami minket, magyarokat is érintett. Az állt benne, hogyan szállították 1953-ban a magyar koronázási jelvényeket a németországi Bremerhaven kikötőjéből New Yorkba. Az ügy talán nem is lett volna érdekes, ám az A. W. Greely tábornokról elnevezett hadihajón, amely nemzeti kincsünket vitte, különös mendemonda kelt szárnyra a legénység körében. Arról suttogtak ugyanis a tengerészek, hogy szigorúan titkos rakományuk valójában egy földönkívüli űrhajó darabjait rejti. Sejtésüket erősítette az is, hogy útjuk során több azonosítatlan repülő tárgyat is látni véltek hajójuk közelében…

Szent Korona vagy UFO alkatrész?

    Érdekes egyébként, hogy a koronázási jelvények nem hadizsákmányként kerültek az amerikaiak kezére, hanem 1945-ben a koronaőrök egyszerűen átadták azokat a 7. hadsereg tisztjeinek – a hivatalos megfogalmazás szerint – megőrzésre. Erre azután került sor Augsburgban, hogy az ékszereket az előrenyomuló szovjet csapatok elől előbb Kőszegre, majd Ausztriába menekítette a koronaőrség Pajtás Ernő ezredes parancsnoksága alatt. Az augsburgi tábor felszámolása után a kincset az amerikai 7. hadsereg főparancsnokságára szállították, majd a Wiesbadenben kialakított gyűjtőtáborba, ahonnan egy frankfurti bank páncéltermébe, majd Münchenbe került, egy műkincsek számára létrehozott központba. Innen 1949. májusában visszavitték Frankfurtba, majd az európai haderők főparancsnokságára, ahonnan aztán 1953-ban behajózták New York felé, hogy végül a Kentucky állambeli Fort Knoxban kössön ki, ahol az Egyesült Államok aranytartalékát is őrzik.

Repülő Korona?

HIHETETLEN 2012

   … mármint azok közé, akiket a köztünk élő földönkívüliek kiválasztottak. Hazánk egyetlen hivatásos UFO-kutatója szerint ugyanis az elmúlt tizenkétezer évben a különös lények – nevezzük őket isteneknek, angyaloknak vagy bárminek – sorozatos figyelmeztetésekben részesítettek minket, miközben kiválasztottakon – prófétákon, papokon – keresztül irányították, terelgették az emberiséget az általuk helyesnek vélt úton. Az utóbbi mintegy száz évben viszont az istenek mintha magunkra hagytak volna minket, és helyüket átvették a földönkívüliek. Marslakók, vénusziak vagy a Naprendszeren túlról érkező kis szürkék tűntek fel mindenfelé, hogy a galaxis mélyéből származó ummiták,pleiádiak, sziriusziak társaságáról már ne is beszéljünk. Földünk valóságos átjáróház lett, és nem véletlenül:

Hiába, egy jó tea felfrissíti a testet és a szellemet is:)

Ha már az előző posztban némi szót ejtettünk a lehetséges jövőről, mos itt az alkalom, hogy elgondolkodjunk  a jövőbe látás egyik eszközéről, mondjuk a horoszkópról, egy ismert történelmi személyiség példáján keresztül…

Hitlerről az utóbbi évtizedekben tucatszám jelentek meg horoszkópok, s ezek készítői mind azt bizonygatták, hogy ők előre figyelmeztethettek volna a második világháború kitörésére, ha éltek volna már a XX. század elején. Ezek az asztrológusok elemzéseikben egymást ismételgetik és az immár történelmi tényekké vált adatokat szajkózzák Hitler életéből, miközben semmi sem bizonyítja, hogy valóban képesek lettek volna megjósolni az eljövendő világégést. Készültek azonban horoszkópok Hitlerről a harmincas-negyvenes években is, amikor még nehéz lett volna meglátni a háború végkimenetelét, és ezeket már érdemes összevetni a bekövetkező eseményekkel vagy a későbbi sorselemzésekkel… 

EGY ESZME KEZDETE

 Magyarországon a háború után az Indiát is megjárt művészettörténész, Baktay Ervin adta közre Adolf Hitler horoszkópját. A neves orientalistának a csillagfejtésről írott kézikönyve közel ötven évig az egyetlen asztrológiai mű volt Magyarországon, így már csak azért sem érdektelen az ő Hitlerről alkotott elemzése, mert a mai horoszkópkészítők mind Baktay útmutatásaiból tanultak.

A horoszkóp felállításához Adolf Hitler születésének pontos dátumát szokták alapul venni, majd életének legfontosabb eseményeit igyekeznek felfedezni a csillagállásban. Hitler Braunauban született 1889. április 20-án, helyi idő szerint délután hat óra tájban. (Baktay 18 óra 30 percet vett alapul.) Pályafutását Münchenben kezdte, első politikai fellépését 1919-re teszik, 1923-ban eredménytelen puccsot kísérelt meg, 1924-ben, a börtönben írta a Mein Kampfot, 1933-ban birodalmi kancellár lett, 1934-ben pedig birodalmi vezér, 1941-től a hadsereg főparancsnoka, majd 1945-ben öngyilkosságot követett el. Baktay szerint Hitler horoszkópjából a bukás eleve nyilvánvaló volt. Mint írja, az Uránusz és a Merkúr szembenállása okozta a Führer egzaltált, megszállottságig fokozódó elmeállapotát; a tizedik házban ártó fényszögekkel álló Szaturnusz pedig rendkívüli emelkedésre, de annál is hatalmasabb bukásra utal. A gyors, hirtelen zuhanást mutatja a Marsnak a Szaturnusszal bezárt szöge is, valamint a Mars-Vénusz viszony, amely kiemeli, hangsúlyossá teszi ezt. Baktay szerint ez utal Hitler szexuális korlátoltságára is, míg a Hold és a Jupiter Nappal bezárt szöge Hitler sikereit jelzi előre, s ígéri vezető pozícióba történő emelkedését és hatalmas népszerűségét. A Nap azonban együtt áll a Merkúrral és egyúttal szemben az Uránusszal, ami szintén baljóslatú jel. És mivel a Szaturnusz 1944 nyarán végzetes szöget zárt be a Marssal, ekkorra tehető Hitler bukása (ami nem azonos öngyilkosságának időpontjával). Egészen pontosan az 1944. július 20-ai napfogyatkozás idejére; arra a napra, melyen bombamerényletet kíséreltek meg ellene, ami után Hitler többé nem szerepelt a nyilvánosság előtt. Ettől kezdve a Führer életét homály és bizonytalanság fedi, mintha életének Napja valóban elfogyott volna…

GYŐRFFY LÁSZLÓ HOROSZKÓPJA HITLERRŐL

Baktay munkáját jóval megelőzte Győrffy László hadbíró-ezredes és asztrológus könyve, amely1935 májusában jelent meg, amikor a Führer csillaga emelkedőben volt. Az Asztrológia című kötetre napjainkban az első magyar tudományos okkultizmussal foglakozó műként tekintenek a szakemberek. A szerző ebben nemcsak áttekinti az asztrológia 6000 éves történetét, hanem a kor néhány politikusának horoszkópját is elemzi.

Győrffy szerint Hitler horoszkópját a Mérleg jegyében emelkedő Vénusz uralja (a Führer születésének időpontját ugyanis 17 óra 56 percre teszi), míg az Uránusz hátráló mozgása hirtelenségével, váratlan gesztusaival, rapszodikus, sokszor elsietett kijelentéseivel az egész egyéniségre rányomja a bélyegét. Az Uránusz, a Vénusz és a Mars egymáshoz viszonyított helyzete egy állandóan harcra kész és harca kényszerített, agresszív egyéniséget mutat, akit ez a harc emelt a magasba és tart ott addig, míg a küzdelemben ki nem fárad, mert ez a fáradtság szerencse-csillagának leáldozását jelentené. Az Uránusz egyben győzelemre is segíti Hitlert, és ez a bolygó indikálja nyers modorát és szuggesztív erejét, amely szinte bűvölettel ragadja magához a tömegeket. Ugyanakkor a Jupiter és a Hold együttállása a harmadik házban fényes értelmet és kitűnő előadó-képességet garantál Adolf Hitlernek. A Mars és a Szaturnusz viszonya a minden akadályt legázoló, erőszakos fölfelé törést jelzi, súlyos akadályokat és küzdelmeket, valamint sikert, amely azonban és nem lehet tartós. A csillagok szerint Hitler fanatikusan bízik népében; s ezek az erények és küzdelmek nemesítik meg a lelkét és edzik testi erejét, hogy a bolsevizmus veszélyébe süllyedő hazáját ereje végső megfeszítésével megmentse – írja Győrffy László. Ám a Vezér a népére támaszkodva, törvényes úton szerzett hatalmát élete második felében elsőrendű szellemi adottságai és kiváló lelki tulajdonságai ellenére is csak nehezen őrizheti meg…

NÉMET EMBER, A TIÉD! (az egyik első náci plakát)

  Győrffy László 1935-ben még nem  vállalkozott Hitler bukásának előrevetítésére, az angoloknak viszont szükségük volt a győzelembe vetett hitre, ezért alkalmaztak is valakit, aki ezt megígérte nekik. A szövetségesek kétségbeesetten és elszántan dolgoztak azért, hogy minden lehetséges információt megszerezzenek Adolf Hitler elkövetkező stratégiai lépéseiről.

A magyar, német és zsidó felmenőkkel bíró Luis de Wohl forgatókönyv-íróként dolgozott a háború előtti Londonban, majd a sikertelenséget megunva az asztrológia felé fordult, és 1938 kiadta a Csillagok titkosszolgálata című könyvét, amely tartalmazta Hitler horoszkópját is. Ebben azt írta, hogy a Führer csillagjegye a Bika, aszcendense pedig a Mérleg, és Hitler felemelkedése és hatalomra jutása annak volt köszönhető, hogy a Szaturnusz a tizedik házban állt. De Wohl azzal bíztatta honfitársait, hogy Hitler bukása elkerülhetetlen, és hamarosan bekövetkezik.

EGY ÚJABB HOROSZKÓP HITLERRŐL

A könyvre felfigyelt a brit titkosszolgálat, és főként Winston Churchill nyomására hamarosan felvették a kapcsolatot a szerzővel. Churchill szintén vonzódott az asztrológiához, több látnokkal ápolt szoros kapcsolatot; még a Kaliforniában élő Shirley Carson nevű médiummal is gyakran tanácskozott. De Wohl elvállalta, hogy elkészíti Hitler legrészletesebb horoszkópját, hogy mindig tudják, mit jósolnak a csillagok a német vezérnek, és ez alapján ki lehessen számítani Hitler minden döntését. Nyílt titok volt ugyanis, hogy a Führer soha nem hoz fontos döntést anélkül, hogy ne konzultálna berlini asztrológusával, Karl Ernst Krafft-tal.

ADOLF HITLER EGY ÚJABB HOROSZKÓPJA

Az angol asztrológus még arra is ígéretet tett, hogy okkult energiákból táplálkozó vihart idéz elő, ami majd halálra rémíti Hitlert. Ez már viszont túl sok volt a realista gondolkodású vezérkari tiszteknek, akik közül többen is szélhámosnak és sarlatánnak nevezték a jóst. Ennek ellenére De Wohl kapitányi rangot, valamint egy Pszichológiai Kutató Intézetnek keresztelt irodát kapott Londonban. És bár valójában az intézet csupán a titkosszolgálat egyik fedőszerveként szolgált – azt az irodát álcázták vele, amely a németek Enigma nevű kódrendszerének feltörésén dolgozott –, azért De Wohl sem tétlenkedett. Kijelentette, hogy Hitler horoszkópjának kutatása nem azért fontos, mert megismerhető belőle a jövő, hanem mert maga Hitler hisz benne, és ez alapján cselekszik. E gondolat szellemében De Wohl elutazott az akkor még semleges Egyesült Államokba, hogy gyűléseken tartott beszédeivel az országot a háborúba való belépésre ösztönözze. Az amerikai lapok hamarosan világgá is kürtölték, hogy: „Az asztrológusok szerint Hitler veszíteni fog!” Az egyik New York-i újságnak De Wohl azt is kijelentette, hogy ismeri a Führer asztrológusának módszerét, ezáltal Hitlert is, akinek így előre tudja minden szándékát. Mi több, az angol annak a véleményének is hangot adott, miszerint: „a német vezér személyes tanácsadója, a csillagjós is azt gondolja, hogy Hitler el fogja veszíteni a háborút”.

A propagandamunkán kívül Luis de Wohl elkészítette a tengelyhatalmak és a szövetséges erők vezetőinek horoszkópjait is, hogy ezek összevetéséből kiolvassa, milyen fordulatokat hozhat a háború. Jelentését az angol kabinet tagjai is átnézték, majd szigorúan titkosították, így nem tudjuk, mit használtak fel belőle. Mindenesetre De Wohl később azzal dicsekedett, hogy a szövetségeseknek az ő csillagászati következtetései segítségével sikerült elpusztítatniuk a németek földközi-tengeri flottáját 1941 márciusában. Ezt persze rajta kívül senki nem erősítette meg, ám napjaink asztrológusai előszeretettel szoktak De Wohl-ra hivatkozni, ha szóba kerül, hogy végső soron ki is nyerte meg a második világháborút…

EGY ESZME VÉGE

VÉGÜL: GÖRING ÉS ROSENBERG

A Luftwaffe főparancsnokának és a vezető náci ideológusnak a végzetét az a Hernádi Gyula hasonlította össze, aki az 1990-es években a hazai asztrológiát is igyekezett megreformálni. Hernádi azt írja: Göring 1893. január 12-én született, egy napon Alfred Rosenberggel, a náci fajelmélet fő prófétájával. Mindkettőjüket halálra ítélték a nürnbergi perben, és mind a ketten ugyanazon az éjjelen haltak meg. Csakhogy míg Göringnek sikerült a kivégzések előtt négy órával egy ciánt tartalmazó kapszula szétharapásával öngyilkosságot elkövetnie, Rosenberget felakasztották. A két halál közti különbség asztrológiai okokkal is magyarázható: Göring a hajnali órákban született, amikor a Kos jegyében álló Jupiter az Oroszlán jegyében sugározta be az ég közepét. Ez a Jupiter-állás relatív szerencsét jelent, azt, hogy Göring legalább a kötelet el tudta kerülni. Rosenberg, aki később, a déli órákban született nem menekülhetett a hóhér elől; az ő horoszkópjában a Jupiter jelenléte a nyolcadik házban a törvényes, az ítéletben megjelölt kivégzési módot jelentette.

A ciklusosan ismétlődő korszakok elmélete szerint valamikor a 2000. esztendő táján a Halak korszaka után belépünk a Vízöntő korába. Az asztrológia szabályai szerint ugyanis véget ér egy világhónap, és kezdődik egy újabb. Ám hogy ez pontosan mit jelent, azt kevesen tudják. A New Age mozgalom hívei szerint például a régi materialista, erőszakon alapuló világ helyett egy új, emberibb értékrendet teremthetünk magunknak…

A tanítások szerint a Vízöntő korszak emberének különböznie kell a Halak korának ideális típusától. Az előző kor ugyanis arról szólt, hogy két ember alkotott egy életre szóló párt. Egymásba kapaszkodva támogatták egymást, mintegy szimbiózisban éltek. Eggyé váltak, összeolvadtak, teljesen elveszítették önállóságukat, egyéniségüket. A Vízöntő korszakban viszont megszűnik a házasság szentsége, tilos szimbiózisban élni a másikkal. Csak két felnőtt, önálló életre képes ember élhet tartós párkapcsolatban. Ez a kapcsolat pedig nem szólhat egy egész életre. Csak addig maradhatnak együtt, amíg segítik egymás fejlődését.  Az Új Kor emberének egyénisége kibontakoztatásához változatosságra van szüksége, szeret kilógni a sorból, mindig új utakat keres, és mindezt azért, hogy függetlenségét bizonyítsa. Míg a Halak korszakában az ember Istenben bízott, most saját maga válhat istenné kreatív energiái, lázadásai, függetlenségi hajlama miatt. Ahogy Nietzsche mondta: „Az emberfölötti embert hirdetem néktek… mert ha létezne Isten, nem bírnám ki, hogy én magam ne legyek az!”

(A témáról bővebben a HIHETETLEN! Magazin különszámában olvashatunk.)

Nostradamus

A híres francia látnok a hetedik millennium fordulójára várta a világvégét, de ő még úgy számolt, hogy a Föld Krisztus előtt 4173-ban keletkezett. Jóslatainak elemzői szerint viszont bolygónkat 3797-ben pusztítja majd el egy száguldó üstökös, ám a 2012-es év sehol nem szerepel egyértelműen a próféciák között, arra csak közvetett számítgatások által következtetnek a kutatók. Viszont az utóbbi években elterjedt szóbeszéd szerint Nostradamus híre korán eljutott Magyarországra, olyannyira, hogy a haza sorsát a szívén viselő Zrínyi Miklós levélben kérte a látnokot, ugyan jósolná meg az éppen nehéz helyzetben lévő ország jövőjét. Nostradamus pedig eleget tett a kérésnek, és elküldte titkos, sehol másutt nem publikált látomását a töröktől szorongatott nemzetről.

Nos, a legenda alapja Szentmihályi Szabó Péter 1996-ban megjelent könyve, amelyben a szerző azt állítja, egy hagyatékban bukkant rá Nostradamus verseire:

 „A Les Oracles de Nostradamus sur la Hongrie (Nostradamus jóslatai Magyarországról) 99 számozott verset tartalmazott, egy csaknem teljes centuriát, francia nyelve modernebb volt, mint Nostradamusé, és szembeszökő módon általában rímes és nyolc soros versekből állt. Minden valószínűség szerint az 1840-es évek elején keletkezett, meglehetősen durva hamisítvány volt, vagy egy korábbi munka alapos átdolgozása. […] A szöveg elég egyértelműen céloz arra: Nostradamus élete végén, öregen és betegen kapta a megrendelést egy magyar főembertől, hogy írjon próféciákat Magyarországról. A nagyhírű és vitéz nemzet fia háromezer ezüstöt fizetett Nostradamusnak ezért a munkáért, s a megrendelő személyében a 99. vers alapján gróf Zrínyi Miklósra ismerünk, a szigetvári hősre, aki valóban három hónappal élte túl a jóslatok szerzőjét, s 1566. szeptember 8-án halt hősi halált.”

A Nostradamus-szal kapcsolatos mendemondák néha egészen elképesztők tudnak lenni: amellett, hogy szinte mindegyiket hajlamosak vagyunk elhinni, talán azért, mert megcáfolni sem tudjuk őket. Az Egyesült Államokban például szilárdan tartja magát az a nézet, mely szerint a CIA egy olyan kutatóközpontot üzemeltet, amelynek munkatársai a világ valamennyi új politikai konfliktusával kapcsolatban tanulmányozzák a látnok verseit. Természetesen arra számítanak, hogy valahol elrejtve utalást találnak a történések kimenetelére. A kubai rakétaválság idején állítólag sikerrel is jártak…

A L’enigma risolto (A rejtély megoldódott) című olasz könyvben pedig arról olvashatunk, hogy Nostradamus homályos jóslatainak kulcsa a magyar nyelvben rejtőzik. A szerző a próféciák értelmezése közben szorgalmasan hivatkozik is a magyar szavakra, noha mi magyarok ezek közül egyet sem ismernénk fel a látnok szövegében. A könyv szerzője szerint azért, mert ezek a magyar szavak is rejtjelezve vannak…

Egy másik kutató szintén hasonló nyomon indult el a versek megfejtésekor, és arra a következtetésre jutott, hogy Nostradamus egy olyan ál-francia nyelvet talált ki, amely látszólag értelmes, látszólag mond valamit, valójában mégsincs semmi értelme illetve jelentése a mondatoknak, mert átverés céljából készült az egész: Nostradamus ugyanis csaló volt, ezért olyan homályosak a jóslatai…

A témáról bővebben a HIHETETLEN! Magazin 2012-ről szóló különszámában olvashatunk.

Így, a HungaroCon küszöbén eszembe jutott egy néhány héttel ezelőtti szombat délután, amikor a szokásos kocsmatúra méltó lezárásaként Harcsabajusz kollégával betévedtünk a stadionba, ahol helyi kutyaütő labdarúgóink éppen összemérték tudásukat salgótarjáni sorstársaikkal. A mérkőzésből alig negyedóra volt hátra csupán, és a mieink 2:0 arányban vezettek, minek következtében súlyosan lokálpatrióta keménymagunk (vagyis a meccsre kilátogató mintegy negyven néző) azzal szórakozott, hogy a szemközt helyet foglaló háromfős tarjáni szurkolótábornak kéz- és hangjelek útján ajánlgatott mindenféle esti elfoglaltságot. Ekkor (nem kis részben) az elmúlt órák folyamán elfogyasztott gyomorkeserűknek, házipálinkáknak, egyéb ízesített szeszesitaloknak, jóféle kannás boroknak, dízelitaloknak és nem utolsósorban az energiamentes energiaitaloknak köszönhetően felrémlettek előttem azok a kellemes pillanatok, melyeket anno még Salgótarjánban élveztem ki, kellemes emberek társaságában. Szemem könnybe lábadt, tekintetem elhomályosult, és úgy éreztem, emlékeim viszonzásául tartozom annyival a tarjáni csapatnak, hogy melléjük állok. Mármint lélekben, néhány percre. El is kezdtem hát kiabálni, hogy jó a csapat Karancsalján, hajrá, hajrá Salgótarján, mire kaptam néhány lesújtó pillantást a körülöttem állóktól, ami nem rendített volna meg, ha tarjániak hirtelen nem szépítenek a pályán.

De szépítettek, mire Harcsabajusz kolléga elkobozta a sörömet. Amitől csak még nagyobb hangon kezdtem buzdítani az ellenfél játékosait, gondolván, hogy a játékidőből hátralévő nyolc perc alatt kiegyenlíteni azért úgyse tudnak.

Hát rosszul gondoltam, mert tudtak.

Harcsabajusz kolléga hozzám vágta az imént elkobzott sörömet (amit persze nem tudtam elkapni a számmal, csak a fülemmel, ami viszont nem esett olyan jól), a többiek pedig  „Hallgattál volna, hülyegyerek!” felkiáltások kíséretében egy dobverő, néhány összecsukott esernyő, egy rendeltetésszerű használatra már alkalmatlan biciklipumpa és egy fél pár strandpapucs igénybevételével kitessékeltek maguk közül. Én persze azzal vágtam vissza nekik, hogy „Jól van, naaaa, nem gondoltam komolyan”, mire kezdtek lenyugodni a kedélyek, és én elérkezettnek láttam az időt arra, hogy ismét úgy véljem, mégiscsak jó a csapat Karancsalján, s véleményemnek hangot is adjak. Csak arra nem gondoltam, hogy ezt a tarjániak komolyan veszik, és az utolsó percben rúgnak egy gólt, beállítva ezzel a 3:2-es végeredményt.

Mit mondjak, az ellenfél háromfős szurkolótábora nem tudott megvédeni lokálpatrióta polgártársaimtól, így hazáig futottam. A következő 72 órában pedig nem a másnaposság miatt fájt a fejem, hanem azért, mert nem tudtam eldönteni, hogy nekem is jó-e, ami a karancsaljiaknak jó…

Itt a Húsvét, itt van újra, ezért úgy döntöttünk, hogy a HIHETETLEN! Magazin áprilisi számának melléklete segítségével körülnézünk kicsit a Vatikán háza táján: vajon van-é, mit eltakar az ünnepi hangulat?

Itt a Húsvét, itt van újra, ezért úgy döntöttünk, hogy a HIHETETLEN! Magazin áprilisi számának melléklete segítségével körülnézünk kicsit a Vatikán háza táján: vajon van-é, mit eltakar az ünnepi hangulat?

Az Ószövetség kritikája természetesen nem új keletű; már az első keresztényekben is megfogalmazódott. Az egyik kételkedő, a szinopéi Markion volt, aki elvetette az Ószövetséget és az Újszövetségnek az Ószövetséget tükröző könyveit. Tétele szerint a zsidók haragvó, igazságot tevő istene kegyetlen és elfogult, tehát az Ószövetség nem lehet az Isten igéje. Markion a görög humanista gondolkodók felfogását például különbnek érezte bármely zsidó tanítástól.

Bulányi György, az 1919-ben született, egyházi és világi hatóságoktól egyaránt üldözött piarista szerzetes így írt erről 2007-ben:

 „Már Jézus működése után mindössze száz évvel felmerült a pogányokból lett keresztényekben az a gondolat, hogy meg kellene szabadulniuk az Ószövetség terhes örökségétől. Markionnak hívják azt a kisázsiai s Fekete-tenger melléki, Szinopé nevű városban született és pogány görögből lett keresztényt, aki elvetette az Ószövetség haragvó és igazságot tevő Istenét már a második század első felében. Az akkori keresztény közgondolkodás azonban más volt, mint Markioné. Saját apja, Szinopé püspöke közösítette ki őt.” 

 Bulányi atya maga is Markionnal értett egyet, amikor Az Ószövetség nem Isten igéje című röpiratában megállapította, hogy az Ószövetség egy nép, a zsidó nép eredetmondája, nemzeti kultúrája, Jézus előtti kultúrája. S Jézus azt mondta magáról, hogy mindazok, akik őelőtte jöttek, tolvajok és rablók, és nem hihetnek nekik az emberek. „Hogyan tehetjük ezek után meg, hogy mindörökre megnyomorítjuk Jézus tanítását azzal, hogy egy Jézus előtti nép és kultúra szöveggyűjteménye után ugyanúgy odatesszük a liturgia szavát, mint Jézus szavai után: Ez az Isten igéje.”

A piarista szerzetes szerint sokkal értelmesebb volna, ha a hittan keretében nem tanítanák tovább az Ószövetséget, hanem elővennék helyette a magyar mese- és mondavilágot. Elvégre a magyar kultúra eredetmondái is érnek annyit, mint a zsidó kultúráé.

„Tessék egy palesztin, azaz filiszteus szemével olvasni az Ószövetséget, s benne Dávid dicsőséges harcait a filiszteusok ellen. Az ő szemükben az a gyalázat maga. S ha magyar szemmel olvasom, akkor micsoda? Egy szomorú tény: ezt csinálják a királyok, az urak. Mit? Pusztítják a földet és a népeket. De hát csak ez van az Ószövetségben? Nemcsak ez. Még sokkal rosszabb is. Hálazsoltárok, melyekben megköszönik Istennek, hogy az ő segítségével tudták pusztítani a filiszteusokat meg az egyiptomiakat, mert tudvalevően Isten fojtotta bele őket a Vörös-tengerbe, és mert megint csak tudvalevően örök szeretettel szerette népét, a zsidót. Akik Jézus előtt jöttek, mind tolvajok és rablók.”

Éppen ezért Bulányi atya szerint, ha tovább ragaszkodunk az Ószövetséghez, magunk sem leszünk különbek a barbároktól. Az egyház vezetői értelmetlenné tették Jézus tanításait:

„Mert nemcsak azok a tolvajok és rablók, akik Jézus előtt jöttek, hanem azok is tolvajok és rablók, akik Jézus után jöttek. A Jézus után nem más, mint a Jézus előtt. Nincs különbség előtt és után között. S ha van, az legfeljebb annyi, hogy a Jézus utániak már sokkal fejlettebb tolvajok és rablók. A multik ma már úgy veszik el a nemzeti vagyont, hogy határt sem kell módosítaniok, anélkül is ki tudnak fosztani minket.

S mivel így van, ezért én vállalom, hogy Markion nyomába lépek, s azt mondom, hogy amíg van Ószövetség Jézus táborában, addig naponta tanuljuk az Írásból nemcsak azt, hogy légy jó, hanem azt is, hogy légy tolvaj és rabló és légy tömeggyilkos.”

A tavaly elhunyt Bulányi atya nemcsak az Ószövetséget támadta lankadatlan hévvel, hanem magát az Anyaszentegyházat is. Mint írta: „El nem tudom képzelni, hogy a Vatikán ne tudott volna arról, hogy papjai miben és hol működtek együtt a világi hatalmakkal. Tehát – képletesen szólva – a pápa áldását adta volna a kommunista üldöztetésekhez?”

Bulányi atya 1945-ben Debrecenben fogott hozzá a Bokor nevű katolikus kisközösség szervezéséhez, amely önellátó módon, az izraeli kibucokhoz hasonlóan működött. Ezt azonban a korabeli hatóságok illegális államellenes szervezkedésnek minősítették, és Bulányi Györgyöt 1952-ben életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték. 1956-ban kiszabadult, de hamarosan újra elfogták, és csak 1960-ban kapott amnesztiát, ami után szállítómunkásként kereste kenyerét.

A Bokor bázisközösség tagjai az Állami Egyházügyi Hivatal Bulányinak küldött üzenete ellenére sem hagytak fel a katonai szolgálat megtagadásával, ezért 1982 márciusában a magyar püspöki kar elítélte a páter tanait, eltiltotta őt a nyilvános misézéstől és kifogásolt tanításait a Hittani Kongregációhoz terjesztette fel. Ennek prefektusa, Joseph Ratzinger bíboros (a mai XVI. Benedek pápa) 1986. január 31-én levélben szólította fel Bulányit, hogy vonja vissza „téves, veszedelmes és kétértelmű” tanításait. Végül egy évtizeddel később, 1997 februárjában született meg a kompromisszum, amelynek értelmében Bulányit felmentették az eretnekség vádja alól, misézni azonban tavaly bekövetkezett haláláig is csak egy városszéli kápolnában misézhetett, istentiszteleteit pedig a plébánia nem hirdetette meg.

Noha a magyar állam a rendszerváltozást követően bocsánatot kért Bulányitól, ugyanezt a Katolikus Egyház máig nem tette meg. A páter a hivatalos egyház perifériáján maradt, megtűrték, de nem fogadták el.

Itt a Húsvét, itt van újra, ezért úgy döntöttünk, hogy a HIHETETLEN! Magazin áprilisi számának melléklete segítségével körülnézünk kicsit a Vatikán háza táján: vajon van-é, mit eltakar az ünnepi hangulat?

Napjaink néhány – a Vatikán által eretneknek minősített – gondolkodója egyenesen azt állítja, hogy az Ószövetségben szereplő Isten tulajdonképpen maga a Sátán. Haragvó, véráldozatokat kíván, gyilkolásra buzdít és Jézus is elutasítja őt. A zsidók istene, Jahve a tűz, a pusztítás istene, ami teljesen ellentétes az Újszövetség szeretet hirdető Istenével. Hogy akkor mégis, mit keres a keresztény tanításokban, arra Marcus Eli Ravage zsidó teoretikus adta meg a választ. Ravage 1928-ban két, nagy feltűnést keltő, és azóta is sokat idézett nyílt levelet írt a keresztényekhez, melyeket Egy igaz vád a zsidók ellen és A zsidó: a nem-zsidókhoz kirendelt meghatalmazott címmel jelentetett meg a Century Magazine nevű folyóiratban.

„Önök nem azért neheztelnek a zsidókra, mert keresztre feszítették Jézust, hanem azért, mert világra hozták őt. Nem azért vitáznak a zsidókkal, mert mi elutasítjuk a kereszténységet, hanem azért, mert mi, zsidók kényszerítettük önökre ezt a vallást.

[…] Hogyan értük el mindezt? Szinte véletlenül. Kétezer éve a messzi Palesztinában vallásunk romlásnak indult és materializmusba süllyedt. Pénzváltók vették birtokukba a Templomot. Degenerált, önző papok híztak kövérre a nép verejtékén. Akkor egy fiatal idealista hazafi emelkedett föl, és bejárva az országot, hitünk megújítására szólított fel. Nem akart új egyházat alapítani. Mint minden próféta előtte, egyetlen célja a régi hit megtisztítása és újraélesztése volt. Támadta a papokat és kiűzte az uzsorásokat a Templomból. Ez szembeállította őt az uralkodó renddel és annak támasztópilléreivel. A rómaiak, akik megszállva tartották az országot, féltek attól, hogy ez a forradalmi agitáció nem más, mint az ő elűzésüket szolgáló politika, ezért bebörtönözték és keresztrefeszítés általi halálra ítélték, amely abban az időben elterjedt kivégzési forma volt.

A Názáreti Jézus követői, főleg szegény munkások és rabszolgák, gyászukban és csalódásukban elfordultak a világtól és ellenállásmentes pacifisták testvéri szervezetét alapították meg, emlékezve keresztre feszített vezetőjükre és kommunákban élve együtt. De csupán egy új szekta voltak Júdeában, hatalom és következmények nélkül, sem az elsők, sem az utolsók.

Csak miután a rómaiak lerombolták Jeruzsálemet, vált az új hit szélesebb körben is ismertté. Akkor egy hazafias zsidó, Pál vagy Saul nevű, azt gondolta ki, hogy úgy bomlasztja a Római Birodalom erejét, hogy hadseregének erkölcsét a szeretet és az ellenállás-mentesség gondolatával teszi tönkre, amelyet a zsidó keresztényeknek ez a kis szektája prédikált. Ő lett a nem-zsidó gójok apostola, ő, aki addig a keresztények legádázabb üldözője volt. És Pál olyan jól végezte a munkáját, hogy négy évszázadon belül a nagy birodalom, amely Palesztinát leigázta, végül romhalmazzá vált. És Cion törvénye lett Róma hivatalos vallása.

Ez volt világuralmunk kezdete. De ez csak a kezdet volt.

[…] A kereszténység terjedésével hatalmas felforgató mozgalom indult útjára. Palesztinában született zsidó agitátorok terjesztették, zsidó pénzből finanszírozták, zsidó írásokból tanították egy olyan korban, amikor a zsidóság és a Római Birodalom élethalál harcot vívott egymással, és amely harcot a nem-zsidó hatalom végül elveszítette…

[…] Meglepő az önök tudatlansága. Hiszen amennyiben tanulnak a történelemről az egyetemeiken, akkor tudhatják, hogy a Borgiák és a Mediciek olasz zsidó családok. Biztosan tudják azt is, hogy ezekből a családokból pápák kerültek ki. Lehet, hogy meglepi önöket, de 20 zsidó pápájuk volt…”